Alapi István

Alapi István„1962. 08. 02-án születtem Salgótarjánban. A családomban eltekintve az egyik dédnagyapámtól, aki karmester és hegedűs volt, senki nem foglalkozott zenével. Én azonban már egész kicsi korom óta nagyon erős vonzódást éreztem a hangszerek, a zene iránt. Valószínüleg ez késztette nagyszüleimet, hogy 10 éves koromban karácsonyi ajándékként egy gitárt vásároljanak nekem, s ezzel akarva, akaratlanul meghatározzák életem további alakulását. Lelkesen, minden külsö befolyásoló tényező nélkül elmentem a helyi zeneiskolába azzal az elhatározással, hogy klasszikus gitárt fogok tanulni, azonban az igazgató minden áron el akart téríteni szándékomtól, mondván, hogy a gitár egy komolytalan hangszer, miért nem tanulok inkább tubázni! Ránéztem arra a bazi nagy hangszerre és arra gondoltam, hordja ezt Ö élete végéig a nyakában! Valami mondvacsinált ürüggyel kilógtam az irodából és haza futottam. Ezzel klasszikusgitáros karrierem véget is ért. Ezek után szerencsémre egy olyan gitárostól volt alkalmam elsajátítani az alapokat, aki bár Salgótarjánban lakott és kevesen ismerték, mégis a hangszerének legnagyobb mesterei közé tartozott. Pár év múlva a helyi zeneiskolában egy úttörö kezdeményezésként bevezették a jazzoktatást, így alkalmam volt ebben az oktatásban részt venni. Terveztem is, hogy miután leérettségizek a budapesti jazzkonzervatóriumban, folytatom tanulmányaimat, de idő közben az lett a tapasztalatom, hogy ott az oktatási szisztéma a legkevésbé sem felel meg az én elképzeléseimnek. Én egy eléggé öntörvényű ember voltam már akkor is, ezen kívül egyformán érdeklődtem a rock, a jazz, a fúziós műfajok iránt. Akkoriban azonban a jazztanszakon már az is szentségtörésnek számított, ha valaki például torzítós gitáron akart játszani, a rock szót, pedig ki sem volt szabad ejteni. Tehát rájöttem, hogy ez nekem nem hiányzik! Akkoriban én már intenzíven zenekaroztam, és a tanulásnak kénytelen voltam a sokkal rögösebb autodidakta módját választani. Hamar rájöttem, ha vidéken maradok valószínleg semmi nem lesz belölem ebben a szakmában, úgyhogy miután Front nevü zenekarommal az 1983-as Ki Mit Tud? vetélkedőn dobogós helyezést értünk el, valamint másfél évet kellemes árnyékkatonaként eltöltöttem a hadseregben Budapestre költöztem. Itt első zenekarom a később Angyalbőrben című tévésorozatból ismert Mohó Sapiens volt. Velük részt vettünk a Csillag születik tehetségkutatón, amit saját kategóriánkban megnyertünk. Itt figyelt fel rám, valamint Pethö Gábor basszusgitáros barátomra az Edda Müvek feje, Pataky Attila és Gömöry Zsolt billentyüs barátom. Pár nap múlva már az Edda gitárosa voltam. Ez talán életem egyik legjelentösebb fordulópontja volt! Igaz ugyan, hogy közben 1991 és 1993 között nem voltam a zenekar tagja és ezt az idõt részben külföldön töltöttem, majd pedig itthon session zenészként dolgoztam és közben Demeter Gyurival, Vértes Attilával, Hetényi Zolival és Makovits Dénessel megalakítottuk a rövid életü, mégis hihetetlen sikeres XL Sisters-t. 1993 nyarán, az idközben az Eddában helyemet betöltö Kun Péter tragikus halála után, újra a zenekar tagja lettem. 1996-ban megjelent els szólólemezem Belsö világ címmel. Második szólólemezem anyaga az USA-ban látott napvilágot.”

MENU