Leírás
Kovács Ferenc – Magony Vonósok
A Magony együttes 2001-ben alakult Kovács Ferenc azonos címû szóló albumának élõ elõadására. Folyamatosan bõvítjük a mûsorunkat saját szerzeményekkel, s ismert magyar népdalok egyéni feldolgozásával. Az együttes vezetõje, s zeneszerzõje Kovács Ferenc. A zenei stílust leginkább a “kortárs parasztzene” kifejezés közelíti meg.
Kovács Ferenc eddigi pályája rendkívül sokszínû. A klasszikus, modern, jazz- és folktanulmányokon kívül ma is sokféle zenekarral szerepel aktívan (Djabe, Dresch Quartet, Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band stb.). A benne kiforrott “magony” stílushoz különbözõ irányultságú, legmagasabban képzett társakat keresett. Budai Sándor a Rajkó zenekarban nevelkedett, a világ sok táját a híres magyar cigányzenével elkápráztató, nyitott szellemiségû muzsikus. Oláh Kálmán friss diplomás, a Magyar Virtuózok kamarazenekar meghatározó egyénisége volt. Tudása a hagyományosan kimagasló magyar zenészképzést bizonyítja. Salamon Beáta egyike a ma élõ legjobb népi hegedûsöknek, hagyományõrzõknek (Méta együttes, Állami Népi Együttes). Novák Csaba szintén a Rajkó zenekarban nevelkedett, s a mai legnagyobb prímásokat kíséri. Sajnos, egyre kevesebb az igény erre a világon egyedülálló cigányzenére. Németh Ferenc, aki orvosi egyetemet végzett, volt néptáncos, mûvészeti vezetõ, népzenész. Sokfelé meghívást kap az érzelemdús, modorosságtól mentes, hagyományokat ápoló énektudásáért. A Magony célja õsi, bennünk lévõ magyar érzelmeket kifejezni magyarul, a klasszikus, cigány és népi hagyományaink összekovácsolásával. Az együttes bemutatkozó koncertje 2001. szeptember 22-én a MU Színházban volt, id. Kovács Ferenc: Magony szoborportrék kiállításának megnyitójaként.
Egyúton
Kovács Ferenc barátommal régóta járunk egyúton. Hol nagyokat dobbantva, keményen odacsapva lábunkat, hol könnyed lendülettel, hol derûsen, szemlélõdve, máskor szigorú figyelemmel. A sûrûben gázolunk, vagy suhanunk a felszín fölött, féke veszetten, harsányan mulatunk, vagy fegyelmezetten rójuk a köröket, (ön)irónikusan szólunk, vagy tanító szándékkal magyarázunk, akár kérdezünk, akár válaszolunk, akár a közelbe, akár a távolba tekintünk – járjuk egyútunkat.
A közös lét, a közös út elsõ darabja errõl szólt 1994-ben. Ekkor alkottuk meg közösen a TranzDanz-ban a Profanát. Azóta sok darabot készítettünk együtt – a legutóbbi a Sziklarajzok. Az alkotás által világot teremtõ, önmagát és világát felmutató és megörökítõ, a közösség számára hasznos, értékes és érthetõ emberre és jeleire tízezer évek kultúrái épülnek, miközben bigott vallások regulázzák, demagóg ideológiákkal operáló cinikus haszonlesõk írtják, racionális civilizációk ölik, mérgezik, korlátozzák a szabad, teremtõ Embert.
De õ – mindezen rontó törekvések ellenére – ott hagyja keze nyomát a barlang falán, üzen évezredeken át: – Itt vagyok! Most változtattam meg a Világot! A Sziklarajzok – immár CD formában is – a lelkiismeret furdalásos divatok, a tömegfogyasztásra gyártott buta bóvli, a kommersz elit – elit kommersz, a marketingérték elõl barlangokba, rezervátumokba menekülõ gondolat lenyomata, mai sziklarajz-, képregény az Útról. Köszönöm Kovács Ferinek a közös munkát, hogy együtt utazhattam vele! Öcsi, gyerünk tovább!
koreográfus
A Gramofon magazin 2003. nyári számában (VIII. évfolyam 2. szám) megjelent egy kritika a Magony vonósok címû új albumról:
Újdonsült dél-indiai zenész barátom mesélte: idõs mestere szerint a legnagyobb mûvészek látják a zenét, a lehetõ legplasztikusabb formájában élik át, már-már életfunkcióik is annak a harmóniájára mûködnek. A Magony vonósok lemezborítóján Szabados György sorai “látható”-nak nevezik Kovács Ferenc zenéjét. Szabadosnak igaza van – valahol a mélyben ugyanaz mûködik ilyenkor az egész világon. Amikor az elsõ Magony-lemezrõl írtam (Gramofon, 2001. õsz, 34.), nem mertem kijelenteni, amiben az új, dupla lemezt hallgatva biztos vagyok: Kovács a legnagyobb ismert népzenei gyökerû hegedûmûvész az országban. Képzettsége ideális arányban egészíti ki az örökölt magyaros-rusztikus hangvételt, szabadságeszményét. Zenekarának tagjai (Budai Sándor, Oláh Kálmán, Salamon Beáta – hegedû, Novák Csaba – bõgõ, Németh Ferenc – ének) mind képzett, komolyzenész végzettséggel rendelkezõ muzsikusok. A Magony kompozíciói – fõként az elsõ lemez koncertfelvételein, de a TranzDanz társulatnak írt színpadi kísérõzenében is – biztos arányérzékkel idézik a magyar népzene határtalan, csapongó-busongó szabadságát, de sosem dagályosságát. Tempói mindig nagyon pontosak – képzettsége ezen a ponton a legnyilvánvalóbb -, mûvészi keretet szabnak a hegedûdallam kántáló megszólalásának. A zenéjének világa (különösen a koncertlemez csúcsán elhangzó, kétrészes szarvas-szvit) intenzív erõvel idézi fel a magyarság legõsibb emlékeit. Kovács Ferenc szárnykürtje is felcsendül az elsõ korong végén – a Soós Imre emlékére játszott népdal szólóbetétje egyszerûen gyönyörû. Köszönet illeti a Gramy kiadót, amely minden támogatást nélkülözve, teljesen önerõbõl jelentette meg ezt az értékes produkciót.

Tracklista
CD1
(2001.szeptember 22-i koncert)1. Intro
2. Boldog galamb
3. Parasztbarokk
4. A szarvas üldözése
5. Szarvasok az erdei fényben
6. Játszó
7. Pásztoros
8. Miskadal
9. Jaj, de széles
(Soós Imre emlékére – a Körhinta c. filmbõl)CD2
(A Sziklarajzok címû TranzDanz elõadás zenéje)1. Bevezetés
2. Sziklarajzok
3. Repülés
4. Legényes
5. Groteszk
Magyar dalok
6. Elindultam szép hazámból
7. Le az úton, szép csendesen lefelé
8. Esti dal
Előadók:
Magony Kovács Ferenc – hegedû, szárnykürt, ének
Salamon Bea – hegedû
Budai Sándor – hegedû, brácsa
Oláh Kálmán – hegedû
Novák Csaba – bõgõ
Németh Ferenc – ének
Mester László (Pintyõ) – brácsa
Égerházi Attila – gitár
Barabás Tamás – basszusgitár
Kovács Zoltán – billentyû
Sipos András – ütõhangszerek, ének
Banai Szilárd – dob